Mitől hidegvérű a ló?

A melegvérű és a hidegvérű fajták megkülönböztetésének alapja természetesen nem szó szerint értendő, azaz nem az ereikben keringő vér hőmérséklete, hanem legjellemzőbb tulajdonságaik alapján kapták ezt az elnevezést. A „hidegvérű” az ide sorolható fajták vérmérsékletére utal, ugyanis általában nyugodtabbak, lomhábbak melegvérű társaiknál. De küllemükben is sok a különbség.

A hidegvérű fajták tömegesebbek, nagyobbak, erős csontozatúak. Legtöbbjüknél erős bokaszőrzet található, és még szőrzetük – elsősorban sörényük és farkuk – is dúsabb, erősebb szálú, mint a finomabb testfelépítésű melegvérű lovaké.

A hidegvérű fajtákat általában nehezebb munkára, nagy terhek húzására, valamint mezőgazdasági munkákhoz használják.

Munkabírásukat inkább a nagy erőkifejtés, nem pedig a kitartás és az állóképesség jellemzi.

A középkorban sok hidegvérű jellegű lovat lovagoltak, mivel a páncélos lovagok nehéz, sokszor több száz kilogrammos felszerelését egy finomabb ló el sem bírta volna, és jó néhány mai hátaslófajta ősei között is találunk hidegvérűeket. A hidegvérű fajták többsége a mezőgazdaság gépesítésével elvesztette eredeti jelentőségét, és inkább a tenyésztők lelkesedése, megszállottsága tartja életben őket, nem pedig a használhatóság.

Azokban az országokban, ahol a lóhúst rendszeresen fogyasztják, a hidegvérű fajtákat hústermelésre is tartják és tenyésztik.